A jelenleg is működő magyarországi evangélikus középiskolák közül a soproni után az aszódi intézmény a legrégebbi alapítású. A Galga menti középiskola története négy korszakra bontható: a latin iskola, az algimnázium, a főgimnázium és a jelenlegi szakasz, a rendszerváltozás utáni újrakezdés időszaka.
Az első szakasz az ún. schola latina, az 1728–1863 közötti időszakot jelenti. A megyei hatáskörű latin iskolát, mai iskolánk ősét 1727-ben alapították, viszont tényleges működésének megkezdése 1728-tól számítható. Létrejötte összefügg azzal, hogy Pest megye evangélikus gyülekezetei[1] ekkor alakították ki önálló egyházmegyéjüket, s attól kezdve saját nyelvtani iskolájuk működtetéséről is gondoskodniuk kellett, ahol főleg latin nyelvet oktattak azok számára, akik egyházi pályára (papnak, tanítónak) készültek. Podmaniczky I. János (1718-1786) jóakaratú föllépésétől kezdve közel két évszázadon át valamilyen szinten az evangélikus bárói család mindig támogatta az iskolát. A Podmaniczky-kastély bővítésekor (1767–72) elbontották azt az épületet, amely addig a latin iskolának adott otthont. Az előző iskolaépület lebontásával párhuzamosan megkezdődött a kastélytól nem messze az új iskola felépítése[2] (napjainkban ebben az épületben található a Petőfi Múzeum), amely 1772 szeptemberére el is készült. 1778-ban az iskolának 30 tanulója volt. A latin iskola fénykorát a hat nyelven beszélő Koren István alatt, 1834 és 1856 között élte. Az ő tanárkodása idején volt aszódi diák 1835 és 1838 között Petőfi Sándor[3]. A 1848–49-es szabadságharc leverése után a latin iskola is romlásnak indult, 1854-ben a kormány megfosztotta gimnáziumi jellegétől.[4] A Podmaniczky család ekkor bekövetkezett anyagi csődbe jutása azért volt megrendítő, mert mind a tanítóknak, mind a lelkésznek a fizetéséhez, és még az iskola fenntartásához is jelentős összegekkel járultak hozzá. A fenntartó nem sokkal Koren távozása után, 1858-ban az iskolát nem tudta megtartani addigi oktatási besorolásában, így kénytelen volt „lefokozni" felső elemi iskolává. Jellemző adat, hogy Koren távozásakor az iskolának mindösszesen csak 12 diákja volt. Az aszódi gyülekezet azonban nem tudott belenyugodni a latin iskola hanyatlásába. Báró Podmaniczky Ármin és az aszódi evangélikus egyház tagjainak felajánlásaiból nagy nehézségek árán, de végül is 1863 őszén két osztályban két tanár vezetésével megkezdte működését az aszódi algimnázium.
Az algimnázium korszaka az 1863 és 1912 közötti időszakot jelenti. Báró Podmaniczky Ármin 1869-ben csődbe ment, még az ősi fészket jelentő kastélyt is áruba kellett bocsátania. Ő volt az, aki elvitathatatlan érdemeket szerzett a schola latina „feltámasztásában" és az algimnázium megindításában. Nem sokáig maradt azonban az iskola mecénás nélkül, mivel Podmaniczky Géza és Levente (Ármin báró két unokaöccse) átvállalták ezt a szerepet. Később az 1868-ban hivatalba lépő országos hírű lelkész, Moravcsik Mihály lett az algimnázium meghatározó személyisége. Az ő támogatásával bővítette az aszódi evangélikus gyülekezet a diákság számára már szűkössé vált épületet. Az eredeti falakat meghagyva, emelet-ráépítéssel bővült az iskola épülete. Csengey Gusztáv ebben az időben, 1868–86 között volt igazgató Aszódon, aki jelentős szerepet játszva a Petőfi-kultusz meghonosításában: az 1875/76. tanévtől kezdődően minden évben meghirdette a Petőfi-ösztöndíjat, 1881-ben pedig megalapította a Petőfi-önképzőkört.[5] Az algimnázium további létesítményekkel bővült: az alumneum (itt az étkezést bonyolították le) mellett megépült a rajzterem és a szertár épülete is.
A főgimnázium története az 1912 és 1948 közötti időszakra datálható. 1912 és 1916 között minden évben létrehoztak egy fölmenő új osztályt (V–VIII.), és így 1916-ra a VIII. osztály megnyitásával a főgimnáziummá alakulás teljessé lett. 1914 nyarán Dr. Osváth Gedeont választották meg igazgatónak, aki javasolta, hogy az iskola vegye fel Petőfi nevét, így az intézmény neve Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Főgimnázium lett. Az iskola évkönyvében az akkori igazgató így írt erről: „Élénken él tudatunkban az a szerep, melyet az isteni gondviselés Petőfi Sándor életében az aszódi gimnáziumnak juttatott. Emlékezete kötelezett bennünket, hogy gimnáziumunk a Petőfi nevét nevébe bele foglalja, mint nemes fém a drágakövet; emléke kötelezett, hogy a Petőfi nevet, mint gimnáziumunk gazdag örökségét, hivatalosan is birtokba vegyük.”[6] A főgimnázium tornaóráit 1913-ig a Leánynevelő Intézetben, majd a zsidó hitközségtől kibérelt, üresen álló imaházban tartották. Az első rendes érettségi vizsgán mindössze hatan jelenhettek meg, a többiek egy rendelet értelmében hadiérettségin vettek részt. Az I. világháború alatt majdnem minden évben soroztak be a seregbe az aszódi diákságból és a tanári karból egyaránt, többen közülük hősi halált haltak. A háború kitörése után nem sokkal a már idézett Dr. Osváth Gedeon igazgató a tanulók katonai szerepvállalása és Petőfi sorsa között a következő párhuzamot vonta: „Az aszódi gimnáziumból, hol Petőfi nagy nevének jelentőségét a legkisebb diák is jól ismeri, eddig immár kilenc lelkes ifjú kelt dicső hadi útra e szent dalt énekelve. Maga a költő is az aszódi iskolából indult el tüneményes pályafutására, hogy a hadak útjára lépve honszerelmében megdicsőüljön.”[7]
A világháború befejeztével az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, mindez az iskola hétköznapjait is érintette. A cseh megszállás elől a Felvidékről megindult a magyar menekültek áradata az anyaország felé. A besztercebányai gimnázium magyar érzelmű igazgatója és tanárai Aszódon találtak menedéket, diákjaiknak egy része is követte őket.[8] 1920-ban érettségi vizsgát is tarthattak a gimnáziumban. 1923-ban kerül sor a Petőfi-centenáriumra, ennek keretében Dr. Osváth Gedeon igazgató tanulmányt írt Petőfi aszódi életéről, s létrehozták a Petőfi-gyűjteményt is. Az 1924/25-ös tanévtől az intézmény francia nyelvet tanító reálgimnáziummá alakul át.[9] Az 1926/27. tanévtől kezdve a bányakerület iskolája lett az aszódi főgimnázium, ami annyi változást jelentett, hogy az iskola főhatósága ettől kezdve nem a helyi Gimnáziumi Bizottság, hanem az egyházkerület lett.[10] Az iskola folyamatosan fejlődött, s újra kinőtte az akkori épületet. Egy új iskola megépítéséhez az evangélikus egyház a telket 1926-ban vásárolta meg a Lloyd Repülőgép - és Motorgyár Rt-től. Az új épület a gazdasági világválság ellenére 1931-ben elkészült, ide költözött át a főgimnázium, míg a régi épületben – ahol 1958-tól a Petőfi Múzeum működik - az internátus kapott helyet.
Az Aszódi Evangélikus Gimnázium az 1930-as években
Az 1939. II. törvénycikk értelmében a gimnáziumban is megindult a katonai előképzésnek számító leventeoktatás. Ezekben az években nem rendeztek diákbálokat, és elmaradtak a legendás majálisok is. 1944 nyarán a magyar katonaság foglalta el az iskola épületét, és csak közvetlenül az új tanév megkezdése előtt, szeptemberben adták vissza. A színvonalas munkát nehezítette, hogy az iskola több tanárát behívták katonának. Erre az időszakra Nagy Imre, az iskola akkori igazgatója így emlékezett vissza: „Nehéz viszonyok között nyitottam meg az 1944/45. tanévet. Félelem és aggodalom szállta meg akkor a szíveket a politikai és hadi események folytán, a kétségeket igyekeztem a tanulók szívéből eltávolítani, hitet és reménységet ültetni helyükbe.”[11] A tanítás épp, hogy elkezdődött a középiskolában, amikor szeptember 18-án légitámadás érte Aszódot. Ennek következtében a gimnázium 19 ablaka betört, így nemsokára végleg beszüntették az oktatást. Ezt követően az épületet német csapatok foglalták el, és katonai kórházat rendeztek be az iskolában. November 2-án a helyi hatóságok elrendelték Aszód kiürítését, a legtöbb tanár elhagyta a várost. Az előretörő szovjet csapatok december 6-án szállták meg Aszódot, az iskola épületébe kezdetben különböző nemzetiségű foglyokat szállásoltak el, majd kórházat alakítottak ki. Tüzelő hiányában bútorokkal, tanszerekkel és könyvekkel fűtöttek, az iskolai könyvtárnak csak a töredékét sikerült megmenteni. A szovjetek a gimnázium lefoglalt épületét 1945. július 1-jén adták vissza, óriási kárt hagyva maguk után. A háború végeztével még három évig működött az egyház fennhatósága alatt az iskola, mígnem az 1948. évi XXXIII. törvény[12] alapján Dinnyés Lajos miniszterelnöksége idején államosították. Az állami kézbe került intézmény épületében máig a Váci SzC Petőfi Sándor Műszaki Technikum, Gimnázium és Kollégium működik.
Az aszódi evangélikus középfokú oktatás negyedik szakaszára rátérve, a rendszerváltozást követően az 1991. július 22-én életbe lépett, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről rendelkező 1991. évi XXXII. törvény tette lehetővé az újraindulást. A törvény hatálya kiterjed az egyházaktól 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül állami tulajdonba került beépített ingatlanokra. 1991 és 1994 között zajlottak a tárgyalások a Magyarországi Evangélikus Egyház és az illetékes állami szervek között, melynek eredményeként 1994 szeptemberében egy hatosztályos és egy négyosztályos gimnáziumi osztály indításával megkezdte működését az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma. 1996/97-ben Nagy Tamás Ybl-díjas építész tervei alapján elkészült a gimnázium új épülete az evangélikus templom mellett a Régész utcában. Az iskola felavatására 1997. szeptember 6-án került sor D. Dr. Harmati Béla püspök jelenlétében. Az első végzős évfolyam tanulói 1998. június 15–16-án tettek sikeres érettségi vizsgát. A 21. századi elvárásoknak is megfelelő szaktantermek (biológia, fizika, kémia, nyelv, számítástechnika) mellett egy minden igényt kielégítő könyvtár, 150 férőhelyes díszterem, 140 férőhelyes étterem is helyet kapott az épületben. 2002 májusában épült fel a tornaterem, amely az ifjúság sportolási lehetőségeit biztosítja. Ugyanennek az év novemberében készült el a tetőtérben kialakított több célra felhasználható öt tanterem, amely az intézmény folyamatosan bővülő nyelvi képzési lehetőségeit segítik. 2003-ban megépült egy hatvan férőhelyes kollégium, amely a messzebbről bejáró diákok elhelyezésén túl a testvériskolák diákjai és tanárai számára nyújt korszerű elhelyezést országjáró kirándulásaik során. Az intézmény igazgatója az újraindulástól 2017-ig Dr. Roncz Béla volt, őt 2017-től Veizer Valéria követte.
[1] A Pest megyei esperesség megalakulása évében (1727) kezdte meg működését az aszódi mellett az acsai latin iskola is, mely 1798-ig működött. Ld.: Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948. Aszód, 2003. 61–62. (Későbbiekben: Asztalos, 2003.)
[2] Az építkezést Hajnóczy József (1750–1795) édesapja, Hajnóczy Sámuel lelkészsége idején, 1769-ben kezdték el. Hajnóczy József jogtudós, a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője volt, aki a közteherviselés, sajtószabadság követelésével már a polgári állam létrehozását szorgalmazta. Írásaiban hangoztatta a jobbágyság művelődéshez való jogát is.
[3] Akkor még Petrovits Alexander (Petrovics Sándor) a matricula bejegyzése szerint.
[4] A schola latinát nehéz helyzetbe hozta az ugyanebben az évben szentesített tanügyi rendelkezés, az Entwurf, ami a korszak centralizációs és germanizáló törekvéseinek eszköze volt. Mindazonáltal kétségtelen tény, hogy e rendelkezésnek az is célja volt, hogy a magyar középfokú oktatás színvonalát felemelje a nyugat-európai normákhoz. Ld.: Asztalos, 2003. 102.
[5] Ld. Asztalos, 2003. 134-136.
[6] Osváth Gedeon: Petőfi és az aszódi gimnázium. In: Az aszódi evangélikus gimnázium értesítője 1914-1918. V. kötet, 5.
[7] Osváth Gedeon: Petőfi és az aszódi gimnázium. In: Az Aszódi Evangélikus Gimnázium értesítője 1914–1918. V. kötet, 4.
[8] Számukra a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság 1919 májusában külön érettségi megtartását engedélyezte. Ld.: Asztalos 2003, 270.
[9] Dr. Oravecz Ödön: Iskolánk rövid története. In: Az aszódi evangélikus gimnázium értesítője 1918-31. VI. kötet, 4.
[10] Az egyházkerület elnökségét D. Raffay Sándor (1866-1947) országos hírű püspök és Dr. Zsigmondy Jenő kerületi felügyelő alkotta. Ld.: Asztalos, 2003, 288-289. Raffay Sándor 1906-tól a pozsonyi evangélikus teológia tanára, 1908-tól budapesti lelkész, 1918-tól egyúttal a bányai evangélikus egyházkerület püspöke. Többek között lefordította görögből az Újtestamentumot, s kidolgozta a magyar evangélikus egyház új istentiszteleti rendjét.
[11] A mondatokat Nagy Imre (1888-1954) iskolaigazgató egyik leveléből idéztük. Ld.: Asztalos 2003. 325.
[12] Az 1948. évi XXXIII. törvény a nem állami iskolák államosításáról. Budapest, 1948. június 16. A törvény szövegét ld.: Romsics Ignác: Magyar történeti szöveggyűjtemény I. kötet, Bp., Osiris, 2000. 516–517. Az államosítás során 6505 magyarországi egyházi iskola került állami kézbe, csak néhány intézmény maradhatott az egyházak kezén.
