Igazgatóink

Igazgatóink

Algimnázium

Az algimnázium élére először 1865-ben, amikor már három tanár tanított az intézményben választottak igazgatót, kezdetben három, majd később hatéves időtartamra.

1865-1872 Votisky Károly

Votisky Károly (1838-1911) Sárváron született, az elemi iskolát Kőszegen folytatta, majd Sopronban érettségizett. A teológiai egyetemi tanulmányokat Pesten végezte el. 1860-ban részt vett a pesti diákok március 15-i megemlékezésén. A kerepesi úti temetőhöz gyászjelvényekkel kivonuló ifjúságot szét akarta a katonaság oszlatni s közülök többeket elfogott. Társaik kísérletet tettek a foglyok kiszabadítására, mire a katonaság tüzelt, majd szuronyrohamot intézett az ifjúság ellen s ekkor Votisky Károly is megsebesült. Budapestről a hallei egyetemre ment, ahol filozófiai és filológiai tanulmányokkal folytatott. Visszatérve Németországból az aszódi gimnáziumhoz kapott 1863 szeptemberében meghívást. Ugyanezen évben szept. 28-án Budapesten tanári vizsgát tett magyar, latin, görög nyelv és irodalomból és történelemből. Aszódon 2 évig, mint tanár, azután mint igazgató működött. 1871-ben feleségül vette Jeszenszky Izabellát, házasságukból 5 gyermek született. 1874-ben a késmárki evangélikus líceum rendes tanárául választották meg, ahol 1905-ig itt tanított. A szatmármegyei német nyelvjárás hangtana címmel jelent meg munkája (Bp.,1908).

1872-1874 Bellus János

Bellus János (1838-1894) a Gömör vármegyei Osgyánban született szegény zsellér szülők gyermekeként. A gimnáziumot Osgyánban kezdte, majd Selmecbányán folytatta, érettségit is a selmeci iskolában szerzett. Pozsonyban tanult tovább, az akkoriban 3 éves teológiai képzést azonban nem fejezte be, mint másodéves teológust hívta meg Báró Podmaniczky Ármin Aszódra fiai mellé nevelőnek. Bellus Podmaniczky Frigyes báró társaságában széles kapcsolati hálóra tett szert. Az 1860-as évek elején, az aszódi evangélikus algimnázium több évi szünet után Sárkány János lelkész buzgólkodása, valamint Podmaniczky Ármin pártfogása mellett újra megnyílt. Bellus János 1865-ben a neki felajánlott aszódi tanári állást elfogadta. Két év gyakorlat után - bár a teológiát nem fejezte be - engedélyt kapott a tanári vizsga letételére. Ennek sikeres teljesítése után, mint rendes tanár dolgozott tovább az aszódi középiskolában. 1872-ben Votisky Károly igazgató távozása után Bellus János lett az intézmény vezetője. Két évi igazgatósága alatt az aszódi gimnáziumot a vidék jóhírű intézetévé tette. Aszódról Selmecbányára került, ahol latin és görög nyelvet tanított. A korabeli selmeci évkönyv kiemeli, hogy tanári működésében a pontosság és a szigorú kötelességérzet jellemezte. Mindössze 56 éves volt, amikor tüdőbajban elhunyt.

1874-1877 Csengey Gusztáv

Csengey Gusztáv (1842-1925) költő, író, tanár és iskolaigazgató volt egyszemélyben. Édesapja a Zichy grófoknál volt gazdatiszt, később Irsán, majd Aszódon községi jegyző lett. Az elemi iskolát Irsán (ma: Albertirsa), a középiskolai tanulmányait Pesten, Sopronban majd Nagykőrösön végezte. A nagykőrösi gimnáziumban az akkor ott tanító Arany Jánost gyakran fölkereste, későbbi barátságuknak innen erednek a gyökerei. Az érettségi után hazautazott Irsára, itt írta meg egyik legismertebb művét. A fogoly lengyel c. versét a lengyel felkelés kitörése (1863) ihlette. A vers országos ismertséget hozott Csengey számára. A pesti protestáns teológián, majd a jénai egyetemen tanult, 1867-ben tért haza Magyarországra. Németországból hozta haza a Ballag már a vén diák című népszerű ballagódalt, amit ő fordított le magyar nyelvre. Hazatérése után letette a lelkészi és a tanári vizsgát. 1868-ban tanára, majd igazgatója (1874-1877) volt az aszódi evangélikus gimnáziumnak. Fontosnak tartotta a Petőfi-kultusz ápolását, ezért emléktábla elhelyezését javasolta, 1878-ban a Petőfi Társaságnak is tagja lett. 1886-tól Eperjesen teológiai tanár, a teológián Ószövetséget és egyháztörténetet oktatott, tanított továbbá a jogakadémián is. Tanítványai szerették, a helyi Luther Társaság tiszteletbeli tagjának választotta, több verse bekerült az evangélikus egyházi énekeskönyvbe is. Eperjesen Csengey megnősült, feleségül vette híres Lenke-dalainak ihletőjét, Bartha Lenkét. A költő ekkor 48 éves, menyasszonya mindössze tizenhat. A nagy korkülönbség nem zavarta boldogságukat, mindvégig harmonikus házaséletet éltek. Életének szomorú fordulata: Eperjest az első világháború után hetvenkilenc éves korában kénytelen elhagyni, menekülés közben kéziratainak nagy része elvész, valamint értékes levelezése is elpusztul. Miskolcon telepedett le, egy külvárosi szűk kis lakásban töltötte élete utolsó éveit, haláláig komoly nélkülözéseket szenvedett. 1919-től – nyugdíjasként – a Miskolcra áttelepült jogakadémián adott elő. Tanári működését az ifjúság szeretete és a hazafiság jellemezte. Csengey Gusztáv 1925-ben hunyt el, sírja Miskolcon, a Mindszenti temetőben van.

1877-1883, 1885-1886 Micsinay János

A Micsinay család Árva vármegyéből származik, a család tagjai a 19. század közepétől Aszódon és a Galga-völgyében töltöttek be különböző pozíciókat. Találunk közöttük, evangélikus kántortanítót, körorvost, gyógyszerészt, takarékpénztári vezérigazgatót, és iskolaiigazgatót Micsinay János személyében. János 1847-ben Svábócon, Szepes vármegyében született. Apja Hévízgyörkön evangélikus kántortanító volt. Iskoláit Hévízgyörkön, Szarvason, Pozsonyban végezte. Házasságot Zsoldos Etellel 1879-ben kötött Aszódon. Tápiószelén 1870-1872 között nevelőként, Aszódon 1872-1886 között tanárként dolgozott, Selmecbányán 1886-tól haláláig főgimnáziumi tanárként működött. Aszódon matematikát, fizikát, tornát és gyorsírászatot tanított. Az Aszódi Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnokaként 1881-1886 között teljesített szolgálatot. Selmecbányán hunyt el 1902-ben.

1883-1885, 1886-1888 Sramkó Mihály

Sramkó Mihály (1846-1889) Aszódon született, apja szűcsmester volt. Mihály az elemi iskolákat és a gimnázium első két osztályát Aszódon végezte 1858/59-ben. (Ez az időszak a Bach-korszakban az aszódi iskola hanyatlásának ideje, a két évfolyamon mindössze 12 diák tanult, a következő évben, mint gimnázium meg is szűnt, s felső elemi iskola lett belőle.) Mihály osztályában a jobb tanulók közé tartozott, latinból, németből és matematikából is kiemelkedett a teljesítménye. Az 1859/60-as tanévet már a szarvasi főgimnáziumban folytatta, s mindvégig jeles tanuló volt. 1865-ben a szarvasi érettségit követően Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol 1868-ban szerzett teológiából oklevelet. 1870-ben az aszódi gimnázium hívta meg az éppen leköszönt Csengey Gusztáv helyére negyedik tanárnak. (Aszódon 1862-ben újra megnyílt a gimnázium egy osztállyal, s az 1865/66-os évben ismét négy osztályúvá lett az iskola.) 1872-ben Scheffarovszky Jánost rákospalotai lelkésznek választották meg, ezt követően Sramkó a segédlelkészi teendőket is átvette Aszódon. 1873 októberében tanári címet szerzett, 19 éves tanári működése alatt tanított latint, földrajzot, hittant és matematikát. Az 1889/1890-es iskolai évkönyv beszámolója szerint „szívén hordta a haza ügyét, az ifjúságot minden alkalommal buzdította a honszerelemre s ez évben is mint márczius 15-ki szónok ifjúi lelkesedéssel beszélt az 1848-iki nagy eseményekről, a szabadság, egyenlőség és testvériség diadaláról. Becsült, kedvelt alakja volt az egész környéknek, különösen a városnak, a mely őt képviselő-testületi tagjává is választotta.”^[1] Családi tragédiák kísérték életét: kisgyermeke halála után feleségét, Estergály Etelkát is elveszítette. Második felesége Stúr Mária volt, akinek szüleit látogatta meg Hont vármegyében, amikor váratlanul elhunyt 1889 nyarán.  Sramkó javasolta igazgatósága idején, hogy a havi értekezleteken a tanárok terjesszék elő a következő hónapban tanítandó anyagot, hogy mindnyájan tájékozva legyenek egymás haladásáról. A tantestületi értekezleteken készséggel meghajolt a többség akarata előtt, az új kollégákat szeretettel fogadta.

1888-1890 Petry Gyula

Petry Gyula (1858-1917) az első iskolatörténeti dolgozat megalkotója. Munkája 1900-ban jelent meg Az aszódi evangélikus algymnasium történetének vázlata címmel^[2]. Igazgatóként jelentős átalakításokat hajtott végre: bővítették a tornatermet, felemelték a tanárok fizetését, először alkalmaztak intézményünkben tiszteletdíjért iskolaorvost. Öt fő alkotta ekkoriban a tantestületet, egyedül az igazgató rendelkezett közülük tanári oklevéllel, ezért az állam figyelmeztette az intézményt a hiányosság pótlására. Petry Gyula Nagyváradra került, utóbbi helyen a Biharmegyei Patronage Egyesület titkáraként támogatója volt az árváknak és özvegyeknek. A Nagyváradi Állami Főreáltanoda nekrológjában így írt róla: „Tanítványai szerették legjobban, mert igazi s tökéletes tanár volt. Lelkiismeretessége, pontossága, következetessége, mély és alapos tudása imponált, szigorú, de mélységes jósága megnyerte és örökre lekötötte tanítványai szívét.”^[3]

1890 Kemény Árpád

A szarvasi evangélikus főgimnázium helyettes tanára volt, az 1889/90-es tanévet már Aszódon kezdte. Iskolánkban két évig tanított, oktatott tárgyai a történelem, a földrajz, a magyar és a német voltak. Az ifjúsági könyvtárnak őre, a Petőfi-önképzőkör vezetője volt. Az önképzőkör működéséről megtudhatjuk, hogy „a felolvasott dolgozatok száma 50, s ugyanannyi írásbeli bírálat; szavalat 77. Ide számítandó még az évzáró nyilvános ülésen előadott 7 szavalat s a Petőfi-ösztöndíjra pályázott 13 dolgozat. Összesen tehát a dolgozatok száma 63, a bírálatoké 50, a szavalatoké 84.”^[4] 1890 év őszén volt rövid ideig iskolánk igazgatója. Aszód után Eperjesen tanított magyart, németet és hittant.

1890-1891 Dr. Biatsy József

Dr. Biatsy József (1857-1928) 1890 szeptemberétől tanított Aszódon, novembertől a tanév végéig volt iskolánk igazgatója. A bölcsészettudományok doktora, matematikát oktatott. Ekkoriban iskolánkban 97 diák tanult. A szemléltetést, mint pedagógiai módszert fontosnak tartotta, ezért is szorgalmazta az iskolai eszközök bővítését. Így írt erről az általa szerkesztett évkönyvben:” A modern oktatás a szemléltetésből indul ki, hogy az érzékiből emelkedhessék a tanuló az érzékfelettire. E szemléltetés, eszközölhetése végett intézetünk nem kímélt áldozatot, hogy a szükséges képeket, eszközöket és nagyszabású geometriai testmintákat beszerezhessük. Tanári könyvtárunk oly sok és értékes művel szaporodott, hogy a tudományszomjas lélek nem keresi fel azt hiába, ha búvárkodni óhajt!”^[5] A mezőtúri Református Gimnázium kiemelkedő matematika és filozófia tanára volt, 27 éven át tanított Mezőtúron.

1891-1894 Dr. Nemes D. Félix

Székelyudvarhelyen született 1854-ben. A kolozsvári egyetemen földrajz-történelem szakos diplomát szerzett, megszerezte a bölcsészettudományok doktora címet. Okleveles rendes tanár, 3 évig iskolánk igazgatója. Földrajzot, természetrajzot^[6] és szépírást tanított heti 16 órában. A heti háromórás természetrajz a mai fizika és kémia keveréke volt. A tananyagban (IV. osztály) ez szerepelt: „a jelentékenyebb ásványok chemiai és fizikai tulajdonságai. A sók és savak. Megfelelő ásványokon a kristályrendszerek ismertetése. A víz chemiai és mechanikai működése. A vulkanizmus. Egyszerű és összetett kőzetek demonstrálva. Szerves vegvületek. Geológiai korszakok, a jellemzőbb kövületek bemutatása.” Írásai jelentek meg az Orvos Természettudományi Értesítőben és a Földtani Közleményekben. Hajdúnánáson tanított 1895-től. Kollen Annától öt gyermeke született, Debrecenben hunyt el 1933-ban.

1894-1895 Strompf László

A Szepes megyei Felkán született 1855-ben. Miskolcon járta ki a gimnázium alsó két osztályát, majd a neves késmárki líceumban folytatta a középiskolai tanulmányait. Itt érettségizett, utána pedig 1875-1879 között a Budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakán végzett. Az egyetem után előbb nevelőként tevékenykedett, majd 1887-ben Sopronban vállalt tanári megbízatást. Innen került az Aszódra, ahol 1891. október 1-én foglalta el a mennyiségtan-természettan (mai matematika) tanszéket.^[7] Népszerű tanár, az ő rövid igazgatósága alatti időszakban (1894. október 3. – 1895. május 27.) kezd rendeződni a tanárkérdés, a szakvizsgázott, okleveles tanárok aránya megnövekedett. 1914-ben hunyt el, sírja az aszódi temetőben található.

1895-1896 Zalányi János

Zalányi a kolozsvári gimnáziumban oktatott, Erdélyből került Aszódra. Matematikát és magyart tanított, igazgatósága idején ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezredik évfordulóját. Az eseményről igazgatóként az iskolai évkönyvben Zalányi a következőket jegyezte fel: „Hazánk ezeréves fennállásának emlékére 1896 május 9-én nagyobb szabású ünnepélyt rendeztünk a gymn. rajztermében, melyen az összes hatóságok képviselői, díszes hölgyközönség s városunk hazafias polgársága vettek részt. Ez ünnepélyes alkalomra a rajzterem ékesen volt feldíszítve; nemzeti szinti drapériák, lomb - és virág-füzér fedték be a falat. Dicsőségesen uralkodó királyaink arcképe körüli díszítés emelkedett ki az egészből legjobban.”^[8] Zalányi János Aszód után Selmecbányán tanított az evangélikus gimnáziumban.

1896-1908 Bolla Lajos

Bolla Lajos (1863-1932) az Országos Középiskolai Tanártestület rendes tagja, az iskolai régiségtár és a történelmi szertár őre, az aszódi középiskola egyik kiemelkedő tanára, igazgatója. A kolozsvári egyetemen történelem és klasszika-filológia szakos diplomát szerzett. Eredetileg református vallású, majd katolizált és belépett a piarista rendbe. Tanított Sátoraljaújhelyen, Temesváron és Hajdúnánáson, Aszódon 1895 őszén kezdte meg az oktatói munkáját, ekkor áttért az evangélikus hitre. Geometriát, szépírást, földrajzot, természetrajzot és történelmet tanított. Igazgatóként sokat tett az algimnázium helyzetének anyagi megszilárdításáért. 1900-ban az iskola tanárait felvették a középiskolai nyugdíjintézetbe, egy évvel később miniszteri kiküldött mellett megkötötte az aszódi intézmény az állammal való megállapodást, melynek értelmében évi 12 ezer korona államsegélyt kap az iskola^[9]. Az anyagi stabilizáció részeként sikerült megszerezni a Podmaniczky családtól a vásárjognak még a családnál maradt ¼ részét megvenni, így a vásárok teljes bevétele az iskola pénztárába folyt. Sokáig vezette az intézmény énekkarát, címzetes igazgatóként 1929-ben ment nyugdíjba. Az aszódi temetőben nyugszik.

Főgimnázium

1908-1914 Szabó Lajos

Az első olyan igazgatóváltás iskolánk történetében, ahol jelentős ellentét alakult ki a tantestület és az iskolafenntartó (Gazdasági Bizottság) között. A tanárok Bolla második hatéves ciklusát követően Szabót támogatták, míg a GB-n belül többen Bollát favorizálták, végül a többségi akarat döntött. Szabó Lajos Csíkszeredán született 1867-ben, a középiskolai tanulmányait Csíksomlyón végezte. Premontrei szerzetesként Jászón végezte a teológiai tanulmányait. Több helyen tanított (Rozsnyó, Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa), 1898 őszén került Aszódra, ahol áttért az evangélikus hitre. Összességében Szabó igazgatósága is - elődjéhez hasonlóan - felívelő szakaszt jelent az intézmény életében, igazgatósága alatt válik az iskola algimnáziumból főgimnáziummá (1912). 1933-ig tanít, 1947-ben hunyt el, sírja az aszódi temetőben található.

1914-1926 Dr. Osváth Gedeon

Iskolánk történetének egyik legkiemelkedőbb tanár-igazgatója a Szatmár vármegyei Csengeren született 1880-ban. Aszódon kezdte tanári pályáját 1906-ban, magyar és latin nyelvet oktatott. A Petőfi-önképzőkör tanárelnökeként felélesztette a Petőfi-kultuszt, majd igazgatósága alatt országos mozgalmat indított a költő emlékének ápolására. Igazgatósága idején vette fel iskolánk Petőfi nevet. Mintegy hatszáz Petőfi-ereklyét gyűjtött össze, melyek láthatók voltak az aszódi főgimnáziumban. (A második világháború során ezek elpusztultak.) Írt Petőfi első szerelmi kapcsolatáról, amely Cancriny Emíliához fűződött, vagy Petőfi aszódi éveiről. A halhatatlan diák c. írása a rádióban is elhangzott 1939-ben. A Trianon utáni gazdasági nehézségek közepette, az egyházkerület segítségével elindította a gimnázium új épületének létesítését. Befejezni mindezt nem tudta, mert 1926-ban nyugdíjaztatását kérte. Döntésében a túlfeszített munka mellett az is szerepet játszhatott, hogy támadás érte Aszódon azért, hogyan állhat az evangélikus főgimnázium élén református ember.^[10] Családjával együtt Kecskemétre költözött, szépirodalomi munkássága kiteljesedett: a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be Hunyadi Mátyás c. színművét^[11]. Felesége Forgolányi Kovách Erzsébet, zongoraművésznő. Közös gyermekük Osváth Viktor (1921) akinek születésekor édesanyja meghalt. A fiú később református lelkészként szolgált, mellette zeneszerzőként tevékenykedett, ő fordította le 1966-ban az Erős vár a mi istenünk kezdetű evangélikus éneket. Osváth Gedeon feleségének halála után alapítványt hozott létre az Aszódi Evangélikus Gimnáziumba: azokat a tanulókat jutalmazták az ösztöndíjból, akik a Petőfi önképzőkörben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Budapesten hunyt el 1952-ben, sírja a Farkasréti temetőben található. Az aszódi temetőben első felesége és szülei nyugodnak.^[12] Második házasságából még két gyermeke született. Ars poeticáját egyik versének soraival foglaljuk össze: „A kincs veszendő, ne bízzál hát benne, s ne add el érte lelkedet soha; Emeljen téged jellem és becsület, mint életed két tartó oszlopa: Ezek alkossák legfőbb kincsedet, S őrizzék mindig tisztán nevedet.”^[13]

1926-1934 Dr. Oravecz Ödön

Iskolánk történelmének egyik legmeghatározóbb tanár-igazgatója a felvidéki Rozsnyón született 1881-ben, szülővárosában végezte az elemi iskolát és a gimnáziumi tanulmányokat. Magyar-latin szakos diplomáját 1905-ben szerezte meg Kolozsváron. Tanári pályáját 1904-ben a besztercebányai evangélikus algimnáziumban kezdte, 35 évesen (!) 1916-tól ugyanitt igazgató. A századfordulótól rendszeresen publikál a felvidéki lapokban, első munkája 1903-ban jelent meg (János Vitéz – irodalmi tanulmány Petőfi Sándor költeményéhez). A cseh megszálló csapatok 1918. december végén bevonultak Besztercebányára is. 1919. január 27-én a cseh tanügyi referens az evangélikus főgimnáziumot bezáratta,^[14] így Oravecz négy tanártársával az Aszódi Evangélikus Petőfi Főgimnáziumba került, ahová 25 tanítványa is követte őt. Közülük volt 11 végzős diák, nekik az aszódi iskola 1919 májusában külön érettségi vizsgát szervezett. 1919-től rendes tanár, 1926-ig tanított magyar nyelvtant és irodalmat, 1926 és 1931 között pedig a főgimnázium igazgatója. A gazdasági világválság idején is sikeresen küzdött az új evangélikus iskolaépület felállításáért. „És mi adott neki erőt ahhoz, hogy ez elhatározása mellett a sok nehézség és akadály láttára is kitartson? Carlyle mondja valahol, hogy csak az alkothat nagyot, aki hisz valamiben. Ő hitt Petőfi Sándor iskolájának jövőjében, kulturális hivatásában és mert ebben hitt, azért sikerült neki ezt az iskolát, ha sok küzdelem árán is, nemcsak megmentenie, hanem felvirágoztatnia is. (…) 1931. október 11-én itt tündöklött Petőfi Sándor iskolájának új, modern épülete Aszód község legszebb dombján, hogy onnan mintegy „erős vár“-ból annál könnyebben árassza magából a szellemi és vallás-erkölcsi evangéliumi világosságot a Galga völgyében.”^[15] Aszód község képviselőtestületének tagja lett, továbbá az evangélikus egyház Tanügyi Bizottságába is bekerült. Rendszeresen publikált, a Protestáns Tanügyi Szemle szerkesztőbizottságának tagja, verseit, műfordításait, cikkeit számos újság közölte. Az iskola évkönyvét dolgozataival tudományos szintre emelte. Számos előadást tartott az aszódi egyházi, iskolai és társadalmi szervezetekben. Felesége Paulinyi Anna volt. Oravecz Ödön 1934-ben hunyt el, a házaspár sírját az aszódi temetőben találhatjuk.

1934-1937 Szever Pál

1877-ben született Maglódon, középiskoláit Aszódon és Selmecbányán végezte. Budapesten szerzett latin-történelem szakos tanári diplomát, Selmecbányán kezdett tanítani 1902-ben. A Nagy Háború alatt (1914-18) tartalékos hadnagy. A háború után megalakuló csehszlovák állam nem nézte jó szemmel magyar elkötelezettségét, ezért a prágai hatóságok kiutasították. Menekültként tanított egy évig egy fővárosi gimnáziumban, majd 1921 szeptemberétől Aszódon oktatott. Iskolánk egykori öregdiákja, Drexler Győző így emlékezett Szever tanár úr nyelvóráira: „Nekünk óriási szerencsénk volt, hogy Szever Pali bácsi tanított minket latinul.”^[16] Három évig (1934-37) betöltötte az igazgatói tisztséget is, majd nyugdíjba vonult. Aktívan részt vett a közéletben, tagja volt például Aszód képviselőtestületének, valamint több társadalmi egyesületnek. Felesége Cserepes Jolán (1884-1952), gyermekeik Jolán és Rózsa. Szever Pált 1955. november 20-án temették el Aszódon.^[17]

1937-1949 Nagy Imre

Nagy Imre (1888-1954), az egyházi gimnázium utolsó igazgatójaja a kommunista fordulat előtt. 1888-ban Kisberzsenyben, Veszprém vármegyében született. Az elemi iskola elvégzése után a Felsőlövői Evangélikus Főgimnáziumban tanult és szerzett érettségi bizonyítványt. 1912-ben a budapesti Tudományegyetemen szerez magyar-latin szakos diplomát. Aszódra az 1913/14-es tanévben került. Trianon után bekapcsolódott a Petőfi Önképzőkör munkájába, majd a szervezetnek hosszú ideig elnöke volt. A Gimnáziumi Bizottság, a presbitérium és a helyi Luther Szövetség mellett tagja volt az Aszódi Takarékpénztár Igazgatóságának, valamint az aszódi Polgári Lövész- Egyesületnek. Az 1930-as években megválasztották az Országos Evangélikus Tanáregyesület választmányi tagjának. 1937-ben, Szever Pál nyugdíjazását követően Nagy Imre lett iskolánk igazgatója. Igazgatósága idején kapott szobrot iskolán volt diákja, Petőfi Sándor. A szobrot, a gimnázium egykori tanulója, Morzsa-Morhardt Gyula^[18] készítette el, 1939. május 21-én került sor a felavatására a gimnázium épülete előtt. A második világháború idején is igyekezett igazgatóként fejleszteni az iskolát. Ekkor terjedt el jobban a filmvetítés, s a filmoktatás. 1944 őszén a kettős (német, szovjet) megszállás idején a szovjet csapatok elérték Aszódot, a tüzérségi párbaj következtében több belövést is kapott a gimnázium épülete. A tanévet többször megszakították, mivel nem voltak biztonságosak a feltételek. A harcok elmúltával újra szervezték az oktatást, a tanítás áprilisban kezdődött el, s júniusban megtartották az érettségi vizsgálatokat is. Nagy türelemmel irányította az egyházi gimnázium működését 1948-ig, majd a kommunista fordulatot követően az államosított intézményt még egy évig. Felesége Haberern Paula, két kislányuk született, Dalma és Gabriella.^[19]

A rendszerváltás után

1994-2017 Dr. Roncz Béla 

Dr. Roncz Béla 1950. december 5-én Gödöllőn született. Gyermek- és ifjú éveit Vácegresen töltötte. Aszódon érettségizett a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában. 1974-ben Egerben a tanárképző főiskolán, biológia-földrajz szakos általános iskolai tanári, 1978-ban Szegeden a József Attila Tudományegyetemen földrajz szakos középiskolai diplomát kapott. 1980-ban egyetemi doktori oklevelet szerzett. 1978-tól az egri tanárképző főiskola földrajz tanszéken tanított. Három évtizedes felsőoktatási tevékenységét főiskolai docensként 2008-ban fejezte be. Az egyik fő szervezője, alapítója és igazgatója az 1994 szeptemberében újrainduló Aszódi Evangélikus Gimnáziumnak. Döntő részt vállalt az új aszódi közoktatási intézmény szervezeti és működési feltételeinek kidolgozásában. Szakmai javaslataival segítette az épületegyüttes tervezési és később kivitelezési munkálatait.  Az intézmény fejlődésének legfontosabb eseményei: 1996-1997-ben Nagy Tamás Ybl-díjas építész tervei alapján megépül Aszódon az evangélikus gimnázium, 2002-ben a tornacsarnok, 2003-ban a kollégium, 2005-ben a tetőtéri nyelvi laborok, 2007-ben a belső udvar burkolása, 2008-ban a sportudvar készült el.  1998-ban elindult a nyolc osztályos képzés, majd 2002-ben kezdetét veszi az emelt szintű angol és német nyelvi képzés. 2016-ban általános iskola képzéssel bővül az intézmény, az alsó tagozaton 2 első osztállyal. 2017. szeptember 1-én átadásra kerül az általános iskolai szárny, az ún.  „színes iskola”. Az intézmény az elmúlt évtizedekben méltóképpen bizonyította létjogosultságát a Galga-völgyében.  Dr. Roncz Béla 15 éven át az Észak-Pestmegyei Egyházmegye felügyelője, két évtizeden át a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának, és Oktatási Bizottságának a tagja.  Eredményes pedagógusi munkássága elismeréseként 2006-ban Péterfy Sándor-díjat kapott. Vezetői munkájának elismeréseként megbízzák a Fasori Evangélikus Gimnázium vezetésével (2009-2012).  Ebben az időszakban két intézmény igazgatója volt.