Ismeretségünk, közös munkánk az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium újraindításával kezdődött 1994-ben. Én a gimnázium igazgatójaként, annak oktató nevelő munkájának a megszervezéséért voltam felelős, Nagy Tamás pedig egy a 21. századnak is megfelelő iskolaépület megtervezéséért. Az iskolai elképzeléseimet kellett ekkor megfogalmaznom (tantermek száma, laborok, tornacsarnok, díszterem, aula, titkársági, gazdasági irodák, étterem, stb.), eljuttatni Nagy Tamásnak. Tehát az első találkozás „virtuális” volt.

Az igazi, személyes találkozóra 1995. tavaszán a Déli Egyházkerület Puskin utcai püspöki hivatalában került sor. Tamás ekkor már ceruzás vázlatokkal érkezett, nagyon sok jó ötlettel, de mivel az első iskola volt, amit terveznie kellett, sok mindent át kellett rendezni, mi a praktikus, mi nem.Sok beszélgetésnek, egyeztetésnek kellett eltelnie, hogy megértsem az íves szerkezetek, a külső és belső tégla burkolatok értékét, egyediségét, művészi formáit.

A tervezés és a kivitelezés során mindketten nagyon lelkesek voltunk. Bíztunk az építés sikerében, egymásban. Hasonlóan gondolkodtunk, mert voltak közös kapcsolódási pontjaink. Közel azonos korúak vagyunk (igaz én 6 hónappal idősebb). Voltak közös aszódi gyökereink. Édesanyja az Aszódi Leánynevelő Intézet növendéke volt, én pedig itt voltam középiskolás, itt érettségiztem. Mindketten evangélikusok vagyunk, felelősséget éreztünk egyházunkért, hogyan tudjuk segíteni az egyházi megújulást. 1979-től mindketten a felsőoktatásban tanítottunk, én az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Földrajz tanszékén, Tamás A BME Építészmérnöki Karán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán.

Az aszódi gimnázium mindkettőnknek nagy kihívás volt, mindkettőnknek első ilyen megbízatása. A közös cél összekötött minket, tudtuk segíteni egymás munkáját a tervek megvalósítását. A kivitelezés 1996-ban indult és 1997. szeptemberében már ott folyt a tanítás. Igaz a nagy infláció miatt a tornacsarnok megépítésére nem kerülhetett sor. De az intézmény népszerűsége, növekedése „kikényszerítette” a tornacsarnok (2002) és a 60 férőhelyes kollégium (2003) megépítését. Ezzel szinte teljessé vált a gimnázium épületegyüttese, mely az evangélikus templom mellett a dombtetőn a város egyik ékessége lett.

Nagy Tamás ezzel a munkájával 2002-ben részt vett a Velencei Építészeti Biennálén, majd a Brick Award 2004 bécsi kiállításán, az ezekről készült kötetek 1-1 példányát nagy örömmel ajándékozta az iskola könyvtárának. A közös munka tovább folytatódott. 2005-ben a körudvar, 2006-ban a sportudvar, 2012-ben a természettudományi laborok és végül 2017-ben az általános iskolai szárny megtervezésével, majd megépítésével zárult. Egyelőre egy álmunk nem valósult meg, a 2009-ben megtervezett 25 m-es versenyuszoda.

Nagy Tamás iskolánk épületét egyik fő alkotásának tekintette, mindig szívesen tért be hozzánk. Sokszor megcsodálta, hogy mennyire vigyázunk az épületre, ezt az itt folyó oktató-nevelő munka eredményének tartotta. De szerette az itt tanuló, dolgozó közösségeket is. Az intézmény nagyon sok rendezvényén vett részt az elmúlt 23 év alatt. Tanévnyitók, tanévzárók, jubileumi évfordulós ünnepségek, és a 2009 óta megrendezett jótékonysági bálokon feleségével, Lovas Ilona Kossuth-díjas képzőművésszel örömmel vett részt. Több neves díjjal kitüntetett, országosan és nemzetközileg elismert építészként is szerény maradt, megőrizte közvetlenségét, segítőkészségét, munkájába bevonva támogatta fiatal, tehetséges tanítványait.

Legutolsó találkozásunk is a 2020. február 22-i jótékonysági bálhoz kötődik, ekkor egyedül érkezett.  A jövő feladatairól, terveiről beszélgettünk. Tudta, hogy az aszódi intézményt egy óvodával szeretnénk bővíteni. Természetesen az óvoda épületének a tervezésére őt kértük fel, ezt is örömmel vállalta. De még döntés nem volt. Későbbi telefonbeszélgetésünk során előkerült ez a téma is. Kérdezte van-e már döntés, megvan-e rá a pénz, hová szeretnénk elhelyezni az épületet, s ha aktuális, akkor azonnal szóljunk.

A döntés megszületett, lesz evangélikus óvoda Aszódon, de sajnos annak épületét már nem Nagy Tamás fogja megtervezni. Talán valamelyik tehetséges evangélikus tanítványára vár ez a nem kis feladat.

Kedves Tamás, Isten áldjon, nyugodjál békében!

Dr. Roncz Béla
címzetes igazgató