Az aszódi latin iskola alapításáról nem maradt fenn hivatalos dokumentum. Jakus Lajos a Galga menti evangélikus iskolák megindulását összefüggésbe hozta a Pest megyei evangélikus esperesség létrehozásával. A protestáns egyházak életében mindig is vezető szerepet játszottak a világiak. Az evangélikusoknál a világi vezetést betöltő családok közül a Galga vidékén birtokló, acsai Prónayakat és az aszódi Podmaniczkyakat kell kiemelni. A Pest megyei esperesség megalakulása évében (1727) évében vagy közvetlenül ezt követően kezdték meg működésüket a Galga menti latin iskolák: az egyik Acsán, a másik Aszódon.

1766-ban már működő középiskola létezett Aszódon (Sopron után tehát Aszódon találjuk hazánk legrégebbi, ma is működő középiskoláját). Az iskola további működéséről a század végén lezajlott Canonica Visitatio tudósít. Az 1798. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint az iskolai tanterem tágas és világos, ahol hittant, latin és német nyelvet, földrajzot, történelmet tanított Kádassy József rektor. A további működésről Koren István Aszódra érkezéséig nincsenek közvetlen ismereteink.

Koren István 1833/34-es tanévtől kezdve 23 éven át tanított Aszódon. Ez idő alatt az iskola adatait tartalmazó dokumentum, a Matricula szerint 1158 beírt diákja volt az iskolának. Közéjük tartozott Petovics (Petőfi) Sándor is. Az aszódi nyelvtani iskola elsősorban az evangélikus értelmiség (honoráciorok), továbbá az iparosok és kereskedők gyermekeinek volt az iskolája. Elsősorben a Pest megyei esperesség lelkészei és tanítói küldik ide gyermekeiket, de azért természetesen más megyékből is érkeztek hasonló társadalmi állású növendékek. Az Aszódon és közvetlen környékén lakó diákok a szülői házból naponta jártak az iskolába. A távolabb élők, mivel sem kollgéium,sem diákotthon nem létezett, magánházaknál kaptak szállást, amely nem volt olcsó mulatság. Egy tanév 34 hétből, 200 tanítási napból állt. A tantárgyak (1836/37-ben) a következők voltak: klasszikus latin, fordítások, latin stilisztika, erkölcstan, földrajz, egyetemes történelem, Magyarország története, magyar stilisztika, természettan, magyar nyelvtan, német nyelv, számtan, szónoki gyakorlat, szépírás. A tanulók iskolai és azon kivüli életét a Rendtartás szabályozta. Koren professzor az 1848/49. esztendőben az átmeneti oszták megszállás, és a térségben lezajlott csaták ellenére sem záratta be az iskolát. Ezt követően válságos esztendők következtek. 1850-től Mikulás Dánel lett az aszódi lelkész, aki behódolva az önkényuralomnak békétlenséget, viszályt ütött a gyülekezetben és nyíltan Koren Istvánnal szemben lépett fel. Ennek hatásra Koren 1856-ban elment Aszódról Szarvasra. A legnagyobb problémát azonban az egyház zilált anyagi helyzete okozta. Amikor azonban Podmaniczky Ármint választották meg az aszódi gyülekezet világi felügyelőjének alapvetően megváltozott a helyzet. Egyik fő célkitűzése a latin iskola megmentése, algimnáziummá szervezése volt.

Az átmeneti időben felső elemi fiúiskolaként működő intézményben még lányok is tanulhattak. Az újjászervezést Miklóssy János végezte el, így sok-sok nehézséggel megküzdve, hatalmas anyagi erőfeszítések árán, de végül is két osztályban, két tanár (Micsinay János, Frenyó András) vezetésével 1863 őszén megkezdte működését az aszódi algimnázium. 1864-ben hirdették meg a III. tanári állást, ezt Bellus János nyerte el. A IV. tanári állást 1868-tól Csengey Gusztáv neves pesti újságíró, a város jegyzőjének fia töltötte be, eleinte jövedelmezés nélkül. Ekkoriban a gimnázium működését a Gimnáziumi Bizottság felügyelte. 1874/75-ben rendeztek először Petőfi ünnepélyt. Ekkor leplezték le Csengey epigrammáját tartalmazó emléktáblát. Az 1883. évi ún. középiskolai törvény válsághelyzetbe sodorta az iskolát, mivel a működéshez szükséges követelményeket nem sikerült teljesíteni, ezért 1890-ben az államsegély folyósítását megtagadták. Ekkor gyűjtőbizottságot szerveztek, amely Aszód tehetősebb családjaitól 4000 Ft-ot szedtek össze, melyből később tornaterem és rajzterem épült. 1894-ben újra megkötötték az államsegélyi szerződést, rendezték a tanárok jogállását. Megszilárdult az algimnázium helyzete és az iskola életének színvonala is folyamatosan emelkedett.
1911-12-ben az iskola tantestületének összetétele: Bolla Lajos, Chugyik Pál, Dr. Gréb Gyula, Dr. Osváth Gedeon, Strompf László, Szabó Lajos igazgató. Ekkor 126 tanulója volt az iskolának.

Szülőknek, diákoknak

Tanároknak