Május 6-án 104 végzős diák alkotott kört iskolánk udvarán, hogy átvegye a 11. osztályosoktól a tarisznyát és a virágot, és az épület földszinti termeiben megkezdje ballagását. Sokuk talán csak most eszmélt rá, milyen gyorsan is elröppent az itt töltött négy, illetve nyolc esztendő. Talán – három esztendő elteltével – ugyanezt érezte iskolánk névadója, Petőfi Sándor is, akinek mellszobra előtt a diákok képviselői koszorút helyeztek el. A lánglelkű költő 185 évvel ezelőtt végzett aszódi tanulmányaival, és szavalta el az evangélikus templomban a Búcsúzás című versét.
A maiak is ide vonultak át hálaadó istentiszteletre, amelyen Sághy Katalin iskolalelkész szolgált, igét pedig Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdetett. A Púspök Úr János evangéliumának 10. részéből – a jó pásztor történetéből – a 9. versből választott igét: „Jézus mondja: Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, az biztonságban lesz, az bejár és kijár, és legelőt talál.” Az ajtó valódi metafora lehet – emelte ki a prédikáló, utalva Szabó Magda Az ajtó című regényére, ahol a főhős visszatérő rossz álma, hogy áll egy ajtó előtt, és nem tudja kinyitni azt. A most ballagókkal épp ezt tette a Covid-járvány: bezárta az ajtókat, és azok csak hosszú-hosszú hónapok után nyíltak ki újra. De kinyíltak. Fabiny Tamás abban bízva engedte útjára a végzősöket, hogy az iskola ajtaja ,mellett egy lelki ház bejárata is kitárult előttük, ahol maga Jézus az ajtó, és aki ott jár ki és be, az oltalomra talál.
A ballagási ünnepség kezdete előtt még egy próbatétel várt a ballagókra, a virágcsokrokkal várakozó tömegen való átjutás.
A tornacsarnokban tartott ünnepség első fontos pillanata az iskolazászló átadása volt a következő esztendőben végző diákoknak. Az évfolyam szalagját Gombai Réka (12. c) kötötte fel a zászlórúdra. Ezt követően Veizer Valéria igazgató lépett mikrofonhoz, aki azzal kezdte beszédét, hogy most különösen nehéz a dolga, hiszen nem csupán igazgatóként, hanem aggódó szülőként is átéli az eseményt. Az igazgatói beszéd kulcsszava ezúttal a megosztás volt, ennek megfelelően a közönség megismerhette a búcsúzó osztályok jellemzőit, eredményeit, és a velük kapcsolatos események – sokszor humoros – pillanatait.
Az elválással kapcsolatban a szülők számára is volt egy fontos, megosztandó gondolat: ez nem csupán valaminek a végét, hanem egy új dolognak a kezdetét is jelenti.
Hagyomány, hogy a ballagáskor veheti át az iskola legmagasabb kitüntetését, a Brouth János- dijat az a diák, akit a tantestület arra érdemesnek tart. Idén ezt Kuris Piroska (12.b) kapta. A kitüntetett teljesítményét osztályfőnöke, Ecker Erika ismertette a közönséggel.
A díjazott mellett több végzős diák is elismerésben részesült. Kitűnő tanulmányi eredményéért könyvjutalmat kapott Tóth Bálint (12.a) Kuris Piroska, Rózsa Szófia Zsuzsánna (mindketten 12.b), Gombai Réka (12.c) és Rabb Regina Réka (12.d). Kiemelkedő iskolai közösségi munkájáért ugyancsak könyvjutalomban részesült Lindák Levente (12.a) és Sebestyén Tünde (12.b).
A műsor, a búcsúztató és búcsúzó beszédek után az ünnepség legmeghatóbb pillanatát Dsida Jenő: Anyám kezében című verse vezette föl, amit Fodor Anett (12.c) szavalt el. A végzősök ezt követően Anyák Napja alkalmából egy-egy szál rózsával léptek édesanyjuk elé, hogy megköszönjék az eddig kapott támogatást.
Négy, illetve nyolc esztendővel ezelőtt a gimnáziumba felvett diákok igazgatói kézfogással váltak iskolánk polgáraivá. A kézfogásra ezúttal is sor került, ám ez már az elbocsájtást jelentette. Ám reméljük, a végzős diákok figyeltek arra az ünnepség során többször is elhangzott mondatra, hogy az alma mater mindig visszavárja őket.
A program a Himnusz hangjaival ért véget.
