A Halottak napi sírgondozás nemes hagyományát a két világháború között a cserkészek alapozták meg Karádi János tanár úr vezetésével gimnáziumunkban. Az egykori tanárok sírjait ápolták, gondozták. Ünnepélyes felvonulást szerveztek, zászlódíszekkel és koszorúzással emlékeztek meg róluk.
Az államosítás és a rendszerváltozás között (1948-1989) szünetelt a megemlékezés, így néhány tanársír nagyon tönkrement, helyrehozni alig lehet. Az Evangélikus Gimnázium újraindulása után (1994) néhány évvel egy-egy osztály vállalta magára a sírok gondozását. Az elhanyagolt sírokat letakarítják és a kegyelet jeleként egy-egy szál virágot visznek és meggyújtanak egy-egy mécsest vagy gyertyát.
Számunkra ugyan már ismeretlen tanárok ők, de az öreg diákok számos történetet meséltek legendás alakjaikról. Történeteiket, emléküket őrizzük. Az aszódi temetőben nyugodnak a cserkészmozgalom nagy alakjai, mint például Kühn Ernő vagy Karádi János, a nagy tudású latin szakos Szever Pál, a zeneszerző és matematikus Háberehrn Gusztáv tanár urak vagy dr. Osváth Gedeon és dr. Oravecz Ödön, Dr. Nagy Imre, akik a gimnázium igazgatói is voltak.
Ennek a hagyománynak a továbbadásában nagy szerepet játszott Drexler Győző egykori diákunk, akinek a sírját és emlékét a többi tizennyolc mellett szintén ápoljuk.
