Több hetes készülődés előzte meg gimnáziumunk egyik legjobban várt eseményét, a november 9-én tartott szalagavató ünnepséget . A 12. osztályosok már augusztus végén táncpróbára jártak, és persze fontos program volt a megfelelő ruhák, cipők kiválasztása. A siker érdekében az őszi szünet jelentős részét is beáldozták, hogy minden úgy menjen, ahogy megálmodták. A nagy esemény hetében végképp nem volt megállás. Zámbó Éva és Bayer Noémi tanárnők tervei alapján megkezdődött a tornacsarnok dekorálása, szerdára összeállt a hangosítás, csütörtökre az internetes közvetítés eszközei kerültek beüzemelésre, így a pénteki főpróba sikeresen és hibátlanul sikerült.
A szombati ünnepség ezúttal is két részletben zajlott. 14 órakor a 12. A és B osztályosok szülei, rokonai, ismerősei foglalhattak helyet a székeken, hogy megnézzék, hogyan kerül szerettükre a hőn áhított szalag, és hogyan táncolja el élete talán keringőjét, 18 órakor pedig a 12 C és D osztályok diákjainak hozzátartozói gyönyörködhettek ugyanebben.
Mindkét esemény a hagyományoknak megfelelően áhítattal kezdődött. Igét ezúttal Keczkó Pál az Északi Egyházkerület püspökhelyettese, a Budai Egyházmegye esperese hirdetett, mellette pedig Sághy Kata iskolalelkész szolgált.
Az ünnepség motívuma - ez szerepelt a díszítéseken és a beszédekben is – a nagybetűs Élet volt. A 11. osztályosok által választott versben – Aranyosi Ervin: Az élet értelme című költeményében - szereplő út még ismeretlen, ám szeretettel, hittel és tudással felvértezve magabiztosan találhatja meg mindenki a maga irányát:
„Mert tudd meg, az élet, nem egy nagy feladat, hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad. Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod, az élet értelmét biztos megtalálod!”
Veizer Valéria igazgató beszéde elején is egy utat idézett meg, mégpedig a Vuk című meséből, amikor is Karak egy szakadékon viszi át a kis kölyökrókát, aki méltatlankodott, hogy az öreg róka az út során egy szót sem szólt hozzá. Mire az idős tapasztalt róka elárulta neki, ha megszólalt volna, ő a szakadékba zuhan. A kis róka rájött, mennyire igaz ez a megállapítás, és korholta magát: Ó, de buta vagyok! Mire az öreg csak annyit mondott: nem buta vagy, csak tapasztalatlan.
Az igazgató szerint a szívet melengető párbeszéd a két mesehős között a szülő és a pedagógus legfontosabb feladatáról szól: a bölcs felnőtt, átadja a tudását, a tapasztalatát a gyermeknek. A tanítás, a felkészítés a nagybetűs életre mindannyiunknak az egyik szeretet nyelve. És amikor a végzős diákok már csak pár lépésre vannak a felnőtté válástól, még erősebb a vágy, hogy még gyorsan minél több ismeretet, tapasztalást átadjunk nekik.
Az igazgató gondolatait a legszebb pillanatok, a szalagtűzések követték. Természetesen köztük az ilyenkor szokásos beszédek sem maradtak el: a 11. évfolyam képviseletében Tassy Hanna 11. a és Mészáros Flóra (11.d) köszöntötte az ünnepelteket, a 12. osztályosok nevében pedig Tolmácsi Noémi (12.b) és Gyuráki Ninetta mondott beszédet.
Az ünnepségek második részében az osztálytáncokra és a keringőkre került sor, a végén pedig a szülők táncolhattak gyermekeikkel, akik ezt követően after partyn vettek részt.
Hétfőtől pedig immáron a célegyenesbe fordultak végzőseink. A cél pedig a sikeres érettségi.
