Verőfényes napsütésre virradtunk május 4-én, az EGA ballagási ünnepségének napján. Az égiek úgy döntöttek, ezzel is kárpótolják azt a korosztályt, amelynek tagjai 9. osztályos korukban jószerével még meg sem ismerkedtek egymással, máris mehettek a Covid-járvány miatti karanténba, elesve ezzel jó néhány programtól. Nem volt könnyű a felzárkózás, az anyagok pótlása sem, alaposan megszenvedték diákok, tanárok egyaránt. Szerencsére aztán minden helyére került, a négy (ebből három jelenléti) év pedig villámgyorsan elszaladt.
A végzősök pontban fél kilenckor kört alkotva sorakoztak fel az udvaron, hogy átvegyék tarisznyájukat és virágjukat a 11. osztályosoktól, és a gimnázium földszinti termeit bejárva feidézzék itt szerzett élményeiket.
A ballagás ezt követően a hagyományoknak megfelelően az épület bejáratánál a Petőfi-szobor megkoszorúzásával majd az evangélikus templomban tartott hálaadó istentisztelettel folytatódott, amelyen Valentínyi Erzsébet evangélikus lelkész szolgált, igét pedig Babka László, az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye megbízott esperese hirdetett. Az esperes úr arról beszélt, hogy nincs még egy olyan keresztény egyház, amelynek köszönése és himnuszának első sora ugyanaz: „Erős vár a mi Istenünk!” Az igevers első mondata pedig kifejezi azt a bizalmat, amire egész életünkben szükségünk van. Istenre bármikor rábízhatjuk életünket.
A tornacsarnokban tartott ünnepség első fontos pillanata az iskolazászló átadása volt a következő esztendőben végző diákoknak. Az évfolyam szalagját Baráth Emőke (12. b) kötötte fel a zászlórúdra. Ezt követően Veizer Valéria igazgató mondott beszédet, amelynek bevezetője szinte egybecsengett az esperes úr mondanivalójával. Az Erős vár a mi Istenünk köszönést egy-egy reggelen majdnem százszor mondta el a gimnáziumhoz vezeető lépcsőn az őt megelőző diákoknak. A lépcső pedig szinte jelkép: út a felfelé vezető úton, amelyhez szükséges Isten segítsége és a belé vetett bizalom. Az igazgató elégedetten szólt arról is, hogy a végzős osztályok tanulmányi átlaga 4,42 lett, ami kimagaslónak számít. Sokan nyújtottak egyenletesen kimagasló teljesítményt és nyertek országos versenyeket, így a tantestület komoly dilemmába került, ki kapja idén a Brouth János-díjat, amelynek átadására hagyományosan a ballagási ünnepségeken kerül sor. A tantestület végül úgy döntött, hogy rendhagyó évről lévén szó – idén 30 éve indult újra az evangélikus gimnázium – idén mind a három díjra javasolt diák megkapja azt. A kitüntetettek – Lestyák Lilla (12.a), Raposa Csenge (12.a) és Varga Boróka (12.b) – Veizer Valéria igazgatótól vehették át az emlékplaketteket, amely mellé 100-100 ezer Ft pénzjutalom is járt.
A díjjal kitüntetettek mellett több végzős diák is elismerésben részesült kitűnő tanulmányi eredményéért, illetve kimagasló közösségi munkájáért, ők könyvjutalomban részesültek.
A műsor, a búcsúztató és búcsúzó beszédek után az ünnepség legmeghatóbb pillanatát Dsida Jenő: Anyám kezében című verse vezette föl, amit Horváth Brigitta (12. d) szavalt el. A végzősök ezt követően Anyák Napja alkalmából egy-egy szál rózsával léptek édesanyjuk elé, hogy megköszönjék az eddig kapott támogatást.
Négy, illetve nyolc esztendővel ezelőtt a gimnáziumba felvett diákok igazgatói kézfogással váltak iskolánk polgáraivá. A kézfogásra ezúttal is sor került, ám ez most az elköszönést jelentette. Ám reméljük, ez csak időleges, hiszen alma materünk őket is visszavárja.
A program a Himnusz hangjaival ért véget.
