A gimnázium galériáján Énekelt reformáció című kamara kiállítást Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese nyitotta meg, október 11-én, szerda délután. Sola scriptura, egyedül az írás, azaz a Biblia, amely minden család asztalán ott volt, amelyet esténként olvasgattak, s amelyet családi, vagy egyéb események rögzítésére is használtak.
A tárlat anyagát az Iskolatörténeti Múzeum értékes könyvei, dokumentációi adják. Ritkaságok közé tartozik egy XVII. századi Vulgata, melynek oldalain kézzel írt megjegyzések találhatóak pl. az 1908-as időjárásra vonatkozóan. A Millennium tiszteletére kiadott kapcsos Aranybiblia szép festmény illusztrációival kelt érdeklődést. Kiemelendő a Károli Gáspár által fordított Újszövetség 1843-as kiadása. A tárlókban különféle protestáns énekes- és imakönyvek választéka látható. Közülük néhány a régiségével, néhány a szép kötésével, néhány a kottáival tűnik ki. A tárlók anyagát Luther zenei tevékenységétől a prédikátorok, nyomdászok, pl. Huszár Gál, Bornemisza Péter; munkáin át egészen a XX. századi kottákig, egy-egy kép egészíti ki a paravánokon.
A megnyitó a díszteremben folytatódott, ahol a gimnázium tanáraival bővült énekkar rövid, de csodálatos ízelítőt adott az evangélikus énekekből: két Luther korál feldolgozást, volt diákunk, Remenár Pál két korálelőjátékot játszott el. Zárásként a jelenlévők együtt énekelték el az Erős vár a mi Istenünk kezdetű éneket. A mini hangverseny közben egy rövid összefoglaló hangzott el a protestáns egyházi zenéről.
Az Evangélikus Egyházban a reformáció századától kezdve fontos, kiemelkedő szerepe volt a zenének. Luther Márton, bár hivatása szerint nem volt muzsikus, de sokoldalú képzettsége és érdeklődése következtében járatos volt a legkülönbözőbb zenei műfajokban, így ír a zenéről:
„ A muzsika szépséges, csodálatos adománya Istennek, és ezzel közel áll a teológiához…” ,
„ A teológia után a muzsikát állítom a legmagasabb dicsőségű polcra.”
Luther zenei tevékenysége több területen is kiemelkedő:
- megreformálta a liturgiát, és ezután lefordította német nyelvre
- korálokat írt, énekeskönyveket szerkesztett.
Magyarországon a reformáció terjedésének első időszaka az 1520-as évek elejétől az 1540-es évekig tart. Ebben az időszakban nagyon sok diák tanult a wittenbergi egyetemen. Ők lettek azok a lelkészek, akiknek a reformáció magyarországi terjedésében nagyon nagy szerepük volt. A korszak legnevesebb prédikátorai: Dévai Bíró Mátyás – akit magyar Luthernek is neveznek -, Sztárai Mihály, Sylvester János, Huszár Gál, Gálszécsi István, Batizi András, Bornemisza Péter, nemcsak lelkipásztorok, hanem nagyműveltségű, tudós emberek is voltak. Irodalmi és zenei tevékenységük a magyar művelődéstörténetben meghatározó, rendkívül nagy jelentőségű.
A reformáció terjedésében nagy szerepet töltött be az ének, a zene. Egy német mondás szerint „a nép beleénekelte magát Luther vallásába”, úgy volt ez hazánkban is. Egyházzenénk gazdagságára, értékeire ma is büszkék lehetünk.
Az énekkar szereplése és a reformáció zenei életéről szóló ismertető Szabó Andrásné tanárnőnek, a kiállítás megrendezése Debrődiné Dobóczy Mária tanárnőnek köszönhető, s természetesen a segítő diákoknak, kollégáknak.
